A “szókincs” és a “nyelvtan” nem hermetikusan elzárt kategóriák. A nyelvtan ugyan leírja a nyelv szerkezetét, de magától értetődik, hogy ez lehetetlen anélkül, hogy a különböző szerkezeti jellegzetességek illusztrálására ne fordulnánk újra és újra a szóanyaghoz. De az is igaz, hogy nem lehet meg szótár csak egy amorf szóanyaggal. A szójegyzékeknek is szükségképpen szerkezetük van, és a szavak, kifejezések struktúrája már nyelvtani kérdés.
Ezekből az észrevételekből nem következik az, hogy a szókincs és a nyelvtan közti különbségtevést el kellene vetni, sem azt, hogy külön tárgyként való kezelésük csupán csak gyakorlati célokat szolgálna. Egyedül azt szeretnénk újra kihangsúlyozni, hogy egy adott nyelv szókincse és nyelvtana egymással összefüggenek mint egy és ugyanazon jelenség természetszerűen és szükségszerűen egymáshoz kapcsolódó aspektusai. Ezen túlmenően felvetődik a kérdés, hogy milyen sajátos jellemzői vannak a szókincs és a nyelvtan kapcsolatának egy tervezett nemzetközi nyelv esetén.
Bármely nyelv alapjellegét nagymértékben a strukturális, azaz nyelvtani természetű jellemzők határozzák meg. Legyen bár egy nyelv szókincse temérdek idegen szóval elárasztva, ameddig a szószerkezet és a mondatok struktúrája sértetlen marad, addig az idegen elemek meg fognak honosodni, és a nyelv alapjellege lényegében változatlanul fennmarad.
Ez az elv, amely minden nyelvre alkalmazható, különösen jól illusztrálható az angol nyelvvel, amelyben egy nagyon jelentékeny újlatin szókincs hasonult a germán alaphoz.
Nincs különösebb ok arra, hogy a tervezett segédnyelvek alapvetően más szabályokon alapuljanak. Mégis felületesen nézve a segédnyelvek helyzete fordítottnak látszik. Bőséges lehetőségünk volt megfigyelni, hogy míg a segédnyelvek számára lehető legjobb szókincsről konszenzus jött létre, addig a nyelvtani kérdésekkel kapcsolatos véleménykülönbségek nem vezetnek semmi másra, mint egy egyetemes nyelv párhuzamos változatainak felállítására. De ez így nem teljesen igaz, minthogy a tervezett nyelvek nyelvtani szerkezete kevésbé meghatározó, mint a természetes nyelveké. Ugyanakkor igaz is annyiban, hogy a megállapított szókincs magában foglalja olyan sok strukturális, azaz nyelvtani kérdés megoldását, hogy a maradék nyelvtani jellegzetességek szükségszerűen alárendelt, függő szerepet játszanak.
Ez tehát egy látszólagos megfordítása a nyelvtan elsődlegességéről szóló elvnek annyiban, hogy a tervezett segédnyelv szókincsének meghatározása után mindazt, ami nyelvtan címén hátramaradt, teljesen alá kell rendelnünk a szókincs strukturális jellemzőinek. A tervezett nyelvek nyelvtani szerkezete is ugyanolyan pontosan meghatározza az alapjellegüket, mint ahogyan természetes nyelvek szerkezete is teszi. Azonban a szókincs megállapítása csak kevés nyelvtani kérdést hagy teljesen eldöntetlenül.
A nemzetközi nyelv IALA szerinti változatának szókincse került az interlingua–angol szótárba. Az ennek megfelelő nyelvtan alapelve az, hogy olyan minimális, illetve lehető legegyszerűbb rendszer legyen, ami elegendő ahhoz, hogy összefüggő beszédben lehetővé tegye a kiválasztott szókincs használatát.
Az IALA arra való törekvése, hogy egy általánosan nemzetközi szavakból álló szótárt szerkesszen, egy alapvetően újlatin alapú szókincs összeállításának szükségességéhez vezetett. A forrásnyelvek köre, amelyekre a keresés és kutatás biztonsággal szűkíthető volt, az alábbi: a spanyol és a portugál, az olasz, a francia, valamint az angol, illetve a német és az orosz, mint lehetséges pótnyelvek.*
Ennélfogva az IALA nyelvtani rendszerének kialakításakor alkalmazott világos munkaelv az volt, hogy a “minimális nyelvtan” követelménye nem engedi meg, hogy elhagyjunk olyan nyelvtani jellemzőket, amelyek a forrásnyelvek tanúsága szerint nélkülözhetetlenek a szókincsük használatához, ilyenformán a nemzetközi nyelv interlingua–angol szótárba felvett szókincséhez is. Más szóval, minden olyan nyelvtani jellemzőnek, amely minden forrásnyelvben megtalálható, szerepelnie kell az interlingua nyelvtanában, illetve ellenkezőleg, a csak egy nyelvből is hiányzó jellemző nem kerülhet a nyelvtanba. Így például a főnevek külön többes számú alakja megtartandó, hiszen ilyen minden forrásnyelvben létezik, míg a nyelvtani nem kategóriája elhagyandó, mivel hiányzik a forrásnyelvek egyikéből, az angolból.
Az interlinguában megtartandó nyelvtani jellemzők meghatározása nyitva hagyja annak kérdését, hogy milyen forma jelenítse meg az adott jellemzőt. A nyelvtani jellemzők formájának meghatározásakor amennyire lehetséges volt, az interlingua–angol szótár bevezetőjében leírt, szavak normalizálására szolgáló módszertant követtük.
Ha úgy tűnik, hogy az alább következő nyelvtan anyaga a konvencionálistól némileg eltérő módon lett beosztva, akkor ennek csak az az oka, hogy néhány, a hagyományos nyelvtanokban szokványos fejezet kihagyható volt, mivel az adott tárgyat az interlingua szótár teljesen felöleli. Így például a nyelvtanban – egy, a szóalkotással foglalkozó fejezeten belüli szakaszt leszámítva – nincs külön elöljárószavakkal, illetve kötőszavakkal foglalkozó rész. Az is megjegyzendő, hogy a mondattani kérdésekkel foglalkozó külön fejezet sincs. Bár ilyen kérdések az interlinguában is felmerülnek, célszerűnek látszott a különböző szófajokkal együtt tárgyalni ezeket, és az adott szófajok mondatbeli szerepének tárgyalását kiegészíteni a gyakorlati jelentőséggel bíró mondattani vonatkozásokkal. Az interlingua szótár technikai apparátusa (rövidítések jegyzéke stb.) használandó ezen nyelvtan esetén is, így az alábbiakban ezt nem adjuk meg újra.
A jelen fordításban az alábbi rövidítések fordulnak elő (ezek egy része a fordítás sajátja). Az interlingua szótár technikai apparátusának többi része értelemszerű, vagy az adott helyen kifejtésre kerül.
* | előtte a kiejtést megőrző helyesírási változás lép fel (c > ci v. ch) | ||
/ | vagy, válaszható (választhatóság) | = | azaz (magyarázat) |
□ | az utána álló mássalhangzó megismétlése | … | elhagyott rész |
Áll. | állattan(i) | Anat. | anatómia(i) |
angol | angol (jövevény)szó | Biokém. | biokémia(i) |
Biol. | biológia(i) | ej | elöljárószó |
Ép. | építészet(i) | Fiz. | fizika(i) |
Fiziol. | fiziológia(i) | fn | főnév, főnévi használatú |
hn | hímnem(ű) | hsz | határozószó |
ige | ige | ill. | illetve |
isz | indulatszó | k. | (és) következő(k) |
kb. | körülbelül, közelítőleg | ksz | kötőszó |
l. | lásd | lat. | latin szó |
Mat. | matematika(i) | Meteor. | meteorológia(i) |
mlatin | modern latin (jövevény)szó | mn | melléknév, melléknévi használatú |
német | német (jövevény)szó | névm | névmás |
nn | nőnem(ű) | Növ. | növénytan(i) |
ógör. | ógörög szó | olasz | olasz (jövevény)szó |
Orv. | orvosi szaknyelv(i) | pl. | például |
rh | rendhagyó másodlagos tő | röv | rövidítés, rövidítve |
s í. t. | és így tovább | sic! | az eredeti szövegből betű szerint hűen átvéve |
sn | semlegesnem(ű) | tkp. | tulajdonképpen, szó szerint |
ua. | ugyanaz | uo. | ugyanott |
v. | vagy | v… | vala… |
Vegy. | vegytan(i) | vö. | vesd össze |
Zene | zene(i) |
* A további részleteket l. az interlingua–angol szótár bevezetőjében