A melléknevek végződhetnek magánhangzóra és mássalhangzóra is. Az előző csoportot szinte kizárólag az -e végűek alkotják, még az utóbbi az l, n, r, c mássalhangzók egyike lehet. Minthogy más szófajú szavaknak is lehet ugyanez a végződése, ezek nem azonosítják a mellékneveket. Így a melléknevek csak mondatbeli funkciójukról, esetleg valamely erre a szófajra jellemző képzőről ismerhetők fel.
delicate ‘finom, ízletes’
american ‘amerikai’
parve ‘kis, kicsi’
dan ‘dán’
blau ‘kék’
par ‘páros’
equal ‘egyenlő, azonos’
cyclic ‘körkörös, ciklikus’
RAGOZÁS és EGYEZTETÉS. A melléknevek változatlanok, sem jelzőként, sem állítmányként nem ragozódnak, és nem is egyeztetődnek a jelzett szóval.
Le parve femina es belle ‘A kis nő szép’
(Le) parve feminas es belle ‘(A) kis nők szépek’
(Le) parve homines es belle ‘(A) kis férfiak jóképűek’
Le parve libro es belle ‘A kis könyv szép’
A melléknevek egyaránt állhatnak a jelzett szó ELŐTT és UTÁN. Az utóbbi eset, vagyis a jelzett szó utáni helyzet a gyakoribb, ez mondható a szokásosnak. A jelzőnek a szó elé való helyezése inkább arra utal, hogy a megadott tulajdonság a jelzett szó által kifejezett fogalom el nem választható jellegzetessége, és nem arra szolgál, hogy az adott fogalom megnevezett példányát a többi példánytól megkülönböztesse.
le lingua international e le linguas national
‘a nemzetközi nyelv és a nemzeti nyelvek’
Su integre vita esseva ric in viages longe e breve
‘Az egész élete gazdag volt hosszú és rövid utazásokban’
A hosszú melléknevek ritkán előzhetik meg a főnevet. A rövidek, mint a bon, alte, parve, grande, belle, breve, longe stb., a jelzett szó előtt állhatnak akár a jobb ritmus kedvéért, akár a beszélő megszokásához alkalmazkodva. A két lehetséges sorrend között a fentieken túlmenően nincs értelmi különbség, tehát nem létezik a francia un homme grand ‘nagy (= nagytermetű) ember’ ~ un grand homme ‘nagy (= kiváló, bámulatra méltó) ember’ párhoz hasonló jelentésbeli eltérés. A számnévi jelzők (mind a tőszámnevek, mind a sorszámnevek) a jelzett szó előtt állnak.
A FOKOZÁS a plus, illetve a minus határozószókkal történik.
bon: plus bon: le plus bon ‘jó: jobb: legjobb’
bon: minus bon: le minus bon ‘jó: kevésbé jó: legkevésbé jó’
interessante: plus interessante: le plus interessante ‘érdekes: érdekesebb: legérdekesebb’
interessante: minus interessante: le minus interessante ‘érdekes: kevésbé érdekes: legkevésbé érdekes’
Ha a középfokú alakok elé határozott névelő kerül, akkor alakilag egybeesik a felsőfokkal. Az alábbi (35. §) példák mutatják, hogy ez az egybeesés nem okoz zavart.
Az alapfokú hasonlítást a tanto ... como vagy a si ... como ‘(ugyan)olyan ..., mint’ szerkezettel fejezzük ki. A középfokú hasonlítás a que ‘mint’ kötőszóval történik.
A jelzett szó után álló közép- és felsőfokú melléknevek előtt meg kell ismételni a határozott névelőt. (Ha a jelzett szónak nincs határozott névelője, akkor természetesen nem.)
Un homine es tanto bon como un altere e frequentemente etiam un grande portion plus bon
‘Az egyik ember ugyanolyan jó, mint a másik; sőt gyakran sokkal jobb’
Iste historia es le minus interessante que io ha legite
‘Ez a történet a legunalmasabb (azok közül), amit elolvastam’
Iste historia es le minus interessante del duo
‘Ez a történet a kettő közül a (leg)kevésbé érdekes’
Del duo summas paga le plus parve
‘A két összeg közül fizesd ki a kisebb(ik)et’
Chesterlucks es plus blande
‘A Chesterlucks enyhébb/gyengébb’
Le presidente del committee ajorna omne le questiones le plus urgente
‘A bizottság elnöke elnapolja az összes legsürgősebb kérdést’
Illa ha le plus dulce temperamento e le ideas le plus naive
‘Neki nn van a legkedvesebb jelleme, és (neki nn vannak) a legnaivabb elképzelései’
Az ún. ABSZOLÚT FELSŐFOK a magyarban többféleképp fejezhető ki: ‘legérdekesebb, igen érdekes, nagyon érdekes, rendkívül érdekes, hallatlanul érdekes stb.’. Az interlinguában az abszolút felsőfokot a fenti eszközökön kívül az -*issime képzővel is képezhetjük. N. B. Az -*issime előtt a tővégi -c írása -ch-ra változik, hogy a kiejtés megmaradjon, vö. 137. §, 3. bekezdés.
Su replica esseva un "non" multo emphatic
‘A válasza egy nagyon határozott “nem” volt’
Su replica esseva un emphatichissime "non"
‘A válasza a leghatározottabb “nem” volt’
Ille parla in un maniera terribilemente interessante
‘ő hn hallatlanul érdekesen beszél’
A fokozásnál használt plus és minus határozószók maguk is szabálytalan középfokú alakok (vö. 44. §). Hasonlóképp az interlingua szókincs részét képezi néhány közép- és felsőfokú melléknév szabálytalan szinonimája is.
parve : plus parve : le plus parve vagy minor : le minor vagy minime
‘kis : kisebb : legkisebb’
magne: plus magne: le plus magne vagy major: le major vagy maxime
‘nagy : nagyobb : legnagyobb’
bon: plus bon: le plus bon vagy melior: le melior vagy optime
‘jó : jobb : legjobb’
mal: plus mal: le plus mal vagy pejor: le pejor vagy pessime
‘rossz : rosszabb : legrosszabb’
A magyarhoz hasonlóan MINDEN MELLÉKNÉV HASZNÁLHATÓ ÖNÁLLÓAN FŐNÉVKÉNT. Ilyenkor vagy a megelőző szövegrészletben szereplő főnevet, vagy a beszélő tudatában többé vagy kevésbé pontosan meghatározott fogalmat értjük oda.
Le puero ha un conilio mascule e duo conilias. Le mascule pare assatis grasse pro esser edite
‘A fiúnak egy hím és két nőstény nyula van. A hím elég kövérnek tűnik ahhoz, hogy megegyék.’
A causa de su eterne mal humor nos appella le "le acre"
‘Az örökös rosszkedve miatt “fanyar”-nak hívtuk őt hn.’
Az első példa második mondatában a mascule ‘hím’ melléknév a conilio mascule ‘hím nyúl’ kifejezés helyett áll, tehát mintegy névmási szerepű. A másik példában az acre ‘fanyar’ önmagában is egy hímnemű személyre utal, és nem egészítendő ki olyan specifikus főnevekkel, mint ‘férfi, fiú, tanár stb.’ Ez utóbbi használat tehát tisztán főnévi. Az ‘a jó, az igaz, a szép’ típusú főnevesedett melléknevek jelentése elvont ‘jóság, igazság, szépség’ is lehet.
A főnévként használt melléknevek nyelvtanilag főnévként viselkednek, így többes számba is tehetők.
Le puero ha quatro conilios, duo mascules e duo feminines
‘A fiúnak négy nyula van, két hím és két nőstény’
A causa de lor eterne mal humor nos appella les "le acres"
‘Az örökös rosszkedvük miatt “fanyarok”-nak hívtuk őket’
Sok interlingua szótárbeli melléknév rendelkezik külön főnévi párral. Néhány példa:
| Melléknevek | Főnevek |
|---|---|
| bon ‘jó’ | bono ‘jóság, jó (ember); bon, nyugta’ |
| auguste ‘fenséges; dicső, fennkölt’ | augusto ‘fenség (személy), dicső, fennkölt (személy); augusztus (hónap)’ Augusto ‘Auguszt’ Augusta 'Auguszta' |
| characteristic ‘jellemző, jellegzetes’ | characteristica ‘jellemvonás, jellegzetesség, saját(os)ság’ |
| chromatic ‘kromatikus’ | chromatica ‘kromatika, a színek fénytana’ |
| indonesian ‘indonéz, indonéziai’ | indonesiano ‘indonéz, indonéziai’ |
| natural ‘természetes’ | natural ‘jellem, természet, vérmérséklet’ |
| provincial ‘tartományi’ | provincial ‘tartományfőnök’ |
| technic ‘műszaki, technikai; szakmai’ | technico ‘technikus, (műszaki) szakember’ technica ‘technika, technológia’ |
| automobile ‘önjáró’ | automobile ‘autó’ |
| ambiente ‘környező’ | ambiente ‘környezet’ |
| alte ‘magas, felső’ | alto ‘tető, csúcs, magaslat; alt’ |
| belligerente ‘hadviselő, hadban álló’ | belligerente ‘hadviselő, harcoló fél’ |
| comestibile ‘ehető’ | comestibiles ‘étel’ |
| combustibile ‘gyúlékony, éghető’ | combustibile ‘üzemanyag, fűtőanyag, tüzelőanyag’ |
| composite ‘összetett’ | composito ‘összetétel; keverék; vegyület’ |
Így a melléknevek főnevesedésének nem szab más határt, csak a józan ész. Hacsak a nyelvhasználat másként nem alakította ki, a főnevesedett melléknevek (amelyek tisztán főnéviek, nem pedig a korábban említett jelzős főneveket helyettesítő névmási használatúak) egyrészt a melléknév által kifejezett átvitt tulajdonságot fejezik ki – pl. ‘a jó [mint jóság, jó dolgok], a szép [mint szépség, szép dolgok]’ –, másrészt a melléknév által kifejezett tulajdonsággal bíró tárgyat vagy személyt – pl. ‘a kedves, a szeretett, az előbbi, a sebesült’. Amikor a főnevesedett melléknevek absztrakt dolgot, tárgyat vagy hímnemű élőlényt fejeznek ki, -o végződést vesznek fel, vagy változatlanok maradnak. Nőnemű élőlényt jelentő használat esetén pedig -a végződést vesznek fel, vagy változatlanok maradnak
A főnevesedett melléknevek a szabály szerint felveszik a nemre jellemző -o vagy -a végződést. Azonban bizonyos melléknevek változatlanok maradnak, ezeket a 41. § részletezi. Meg kell jegyezni azonban, hogy (a) az alábbi kivételi lista nagyon aprólékos, így olyan tételeket is tartalmaz szép számmal, ahol a nemi megkülönböztetésnek nincs jelentősége; illetve (b) a lista meglehetősen “purista, nyelvvédő” jellegű, így az itt szereplő tételek -o, -a végződéssel való “hibás” toldalékolását nem lehet komoly vétségnek tekinteni. Ennek ellenére a gyakorlatban elfogadott a juvena ‘fiatal nő, lány’ szónak, illetve az -ese képző nőnemű -esa (pl. francesa ‘francia nő’, anglesa ‘angol nő’) alakjának a használata.
Az alábbiakban található azon melléknevek listája, amelyek főnévként használva is egyalakúak, és nincs -o és -a végű formájuk*. Ezek a melléknevek is felvehetik főnevesedve a többes szám jelét, ha a jelentésük megengedi.
A melléknevek képzését és a belőlük alkotható származékokat illetően l. 139. §, 140. §, 141. §, 142. §, 45. § - 47. §, 152. § - 153. §.
* A lista azon mellékneveket tartalmazza, amelyek a latin nyelv egy- (-x, -es, -or, -ps, -ns stb.) és kétalakú (-is/-e) mellékneveinek, illetve más nyelvekből átvett, újlatin szempontból “ragozhatatlan” (pl. -u-ra végződő) mellékneveknek felelnek meg.