2 Lection duo / Secunde lection

Hanganyag letöltése (MP3 - 2,2 MB)

Le juvene^[1] senior reguarda le juvene dama. Illa^[2] es un senioretta belle, e ille la^[3] reguarda con interesse. Nostre amico es un senior elegante. Sed illa tamen le reguarda sin interesse. - Nos debe constatar^[4] iste facto "tragic" jam nunc. - Ille pensa: "Io es fatigate; io debe seder." Ille dice a^[5] illa: "Excusa me^[6], senioretta! Esque vos permitte que io me^[7] sede?" Illa non responde per parolas, sed face un signo con le capite^[8].

Questiones

1. Que face le senior? 2. Esque ille la reguarda sin interesse? 3. Qui es elegante? 4. Que pensa le juvene senioretta? 5. Esque le senior es multo fatigate?

[Megoldások]

Pictura de lection 2

Szójegyzék

secunde	második	pensa	gondol
júvene	fiatal	pensar	gondolni
reguarda	néz	fatigate	fáradt
reguardar	nézni	seder	ülni
dama	hölgy	seder se	leülni
illa	ő, az (nő)	io me sede	leülök, leüljek
senioretta	kisasszony	dice	mond
belle	szép	dicer	mondani
la	őt (nőt)	a	-nak, -nek; -hoz, -hez, -höz; -ra, re; -nál -nél; stb.
con	-val, -vel	excusa	bocsáss(-atok stb.) meg
interesse	érdeklődés	excusar	megbocsátani
interessar	érdekeltté tenni	me	engem, nekem
interessante	érdekes	permitte	megenged
interessate	érdeklődő, érdekelt	permitter	megengedni
nostre	-unk, -ünk	que (qu=k)	hogy
amíco	barát	responde	felel, válaszol
nostre amíco	barátunk	responder	felelni, válaszolni
támen	mégis	responsa	felelet, válasz
le	őt (férfit)	per	által
sin	nélkül	parola	szó
nos	mi	signo	jel
debe	kell	cápite	fej
constatar	megállapítani	capital	fő-
nos debe constatar	meg kell állapítanunk	question	kérdés
iste	ez a(z)	qui? (qu=k)	ki? kik? kit? kiket?
facto	tény	multo	nagyon
trágic	tragikus	étiam	is
jam	már	o	vagy

Megjegyzés

Az urbe capital 'főváros' kifejezésből az urbe 'város' szót általában elhagyjuk, ezért a capital szó 'főváros'-t is jelent.

Nyelvtan

Az eddig megismert igéknek a jelen idejű alakjával találkoztunk (io vide, prende, face stb.). Ez -a, -e vagy -i hanggal végződik.
Az ige alapformája - ahogyan a szótárban is megtaláljuk - a főnévi igenév. Ez mindig r-rel végződik: reguardar 'nézni', vider 'látni', audir 'hallani' stb. A jelen idejű alakot az -r végződés elhagyásával kapjuk meg: reguarda 'néz', vide 'lát', audi 'hall'. Ezt az alakot az ige tövének, pontosabban egyidejű vagy első tövének nevezzük. A tővégződés szerint beszélhetünk a, e és i tövű igékről. A tővégződés elhagyásával kapjuk meg az ige gyökét: reguard, vid, aud. A létige főnévi igeneve esser. Az első tő esse, tehát voltaképpen e tövű igével van dolgunk. Jelen idejű alanyként az esse alak helyett az es rövid formát használjuk. Figyeljük meg, hogy a jelen idő képzésekor a hangsúly eltolódik: vidér, de víde.

Személyes névmások:

	Egyes szám	Többes szám
1. személy	io	nos
2. személy	tu	vos
3. személy hímnem nőnem semlegesnem	ille illa illo	illes illas illos

Az egyes szám 1. és 2. személyében a személyes névmásnak külön tárgyesete van: me 'engem', te 'téged'. Egyébként a személyes névmások alanyesete - a főnevekéhez hasonlóan - a tárgyesetet is kifejezheti. - Az egyes szám 1. és 2. személyében az elöljárók után a személyes névmás tárgyesete áll: con me 'velem', con te 'veled'.

A nyelvfejlődés korábbi szakaszában a forrásnyelvekben a névszóknak és a névmásoknak volt külön alany- és tárgyesetük, és az elöljárók után tárgyeset állt. Mivel a két eset közötti különbségtétel az idők folyamán az egyes szám 1. és 2. személyű személyes névmások kivételével eltűnt, az elöljárók vonzatának kérdése csak itt maradt fenn.

Egy mondat tárgya lehet hangsúlyozott és hangsúlyozatlan. Nézzük a következő két mondatot: 1. "Téged látlak." 2. "Látlak." Az elsőben a tárgy hangsúlyozott, a másodikban hangsúlyozatlan. Az interlingvában, ha a mondat tárgya személyes névmás, a szokásos szórend a tárgy hangsúlyozott voltára utal. Io vide te 'Téged látlak'. Ha a személyes névmást mint tárgyat nem kívánjuk hangsúlyozni, az alany, tárgy, állítmány szórendet alkalmazzuk. Io te vide 'Látlak'. - Ebben a szerkezetben az ille, illa, illo; illes, illas, illos névmásokat nem teljes, hanem rövidített alakjukban használjuk: le, la, lo; les, las, los. A teljes alak tehát mindig hangsúlyos, a rövid hangsúlytalan. Io vide ille 'őt látom' (és nem mást), io le vide 'Látom (őt)'. Elöljáró után természetesen mindig a teljes alak áll: con ille 'vele'. - A személyes névmás mint hangsúlytalan tárgy kifejezheti a hangsúlytalan részeshatározót is. Tu permitte a me 'Nekem engeded meg' , Tu me permitte 'Megengeded nekem'. - A személyes névmás mint hangsúlytalan tárgy és az ige közé sohasem kerülhet más szó. Io non te vide 'Nem látlak'. (a *te non vide hibás szórend lenne.) Io non vide te = 1Téged nem látlak', lo vide non te 'Nem téged látlak'. - A magyarban a tárgyas igeragozás megléte miatt a személyes névmás tárgyesetét, ha hangsúlytalan, nem tesszük ki. Mivel az interlingvában nincs tárgyas ragozás, ügyelnünk kell arra, hogy a tárgyat ne mulasszuk el kitenni. io vide 'látok', io lo vide 'látom'.
Io debe constatar lo 'meg kell állapítanom',
tu debe constatar lo 'meg kell állapítanod'
A szükségszerűséget, kényszert stb. a deber módbeli segédigével fejezzük ki. A magyar "kell" igétől eltérően, amely személytelen, a deber ige személyes: alanya az, akinek valamit csinálnia kell. - Főnévi igenév mellett a személyes névmás tárgyesete mindig hangsúlytalan; a főnévi igenév után áll, közéjük más szó nem kerülhet.
Az a elöljáró használata igen széles körű. A részeshatározó kifejezésen túl általában a valamihez való közeledés kifejezésére használják (átvitt értelemben is: io pensa a un libro 'egy könyvre gondolok'), de legáltalánosabban használatos minden olyan határozó jelölésére, amelyre nincs egyértelműen meghatározott elöljáró. Que eveni a ille? 'Mi történik vele?' (A con elöljáró társ- vagy eszközhatározói értelmű, ezért esetünkben nem használható.)
A parancsoló mód formailag az ige tövével egyezik meg. Jellemzője, hogy nincs mellette alany. Csak az egyes és többes szám 2. személyére értelmezhető: responde! 'válaszolj!, válaszoljatok!, válaszoljon! (Ön), válaszoljanak! (Önök)'. - Parancsoló mód mellett a személyes névmás tárgyesete mindig hangsúlyozatlan és az ige mögött áll, közéjük más szó nem kerülhet. Responde me! 'Válaszolj nekem!', Prende lo! 'Fogd meg!'. - A magyar "ne" tiltószónak is a no, non tagadószavak felelnek meg. No, non sede te! 'Nem, ne ülj le!' - Az interlingvában nincs úgynevezett felszólító mód. Helyette mellékmondatban a jelen időt használjuk. Permitte que io me sede 'Engedje meg, hogy leüljek'.

A visszaható névmás:

	Egyes szám	Többes szám
1. személy	me	nos
2. személy	te	vos
3. személy	se	se

Önálló visszaható névmás csak a 3. személyben van: mind az egyes, mind a többes számban; se. Az első két személyben visszaható névmásként a személyes névmás tárgyesetét használjuk. A visszaható névmás szórendjére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a személyes névmás tárgyesetére. Nos nos vide 'látjuk magunkat', ille se vide 'látja magát'. (Ille le vide 'látja őt' - egyik férfi a másikat.)

Con le capite 'a fejével'. Testrészeknél nem jelöljük a birtokviszonyt.
Az etiam 'is' szócska mindig az előtt a szó előtt áll, amelyikre vonatkozik. Etiam belle 'szép is'.
Az on általános alanynak csak alanyesete van. Általános alanyként használhatjuk az uno névmást is. Ez tárgy is lehet, elöljáróval határozót alkothat. On lo vide / Uno lo vide 'Az ember látja'. Hugo dice nihil a uno 'Hugo nem mond semmit az embernek'.

Gyakorlat

Fordítsuk le interlingvára: 1. Lát Ön egy fiatal kisasszonyt a padon? 2. Igen uram, látom. 3. Látnia kell őt! 4. ő nem csak fiatal, de szép is. 5. Mit mond neki a fiatal úr? 6. Fiatal kisasszonyunk nem felel. 7. Feleljen nekem! 8. Üljön a padon! 9. Lásd! Vagy: Nézd!